Hozzászólás a Reform hírmagazin 1989. augusztus 4-i számában megjelent „Szlovákia még mindig adós a bocsánatkéréssel!” című cikkéhez, melyben írja: „A magyar nemzetiségi lakosság ellen elkövetett atrocitások történelmi igazságtételt kívánnak!”. Igen, valóban helyes volna, ha a csehszlovák kormány ezt megtenné. Mindemellett én úgy látom, hogy Magyarország mostanában igen sokat foglakozik a külhonban élő magyar kisebbséggel (ami egyébként nagyon helyes) viszont azt is látom, hogy a hazánkban élő nemzetiségekkel kevésbé. Mivel én csak a német nemzetiségiek sorsát ismerem, ezért csak ezzel a kéréssel kívánok foglalkozni.
Ugyanis a svábokat is érték annakidején atrocitások. Vajon tőlük ki fog bocsánatot kérni és mikor? Különben az a véleményem a magyar kormány nemzetiségi politikájáról, hogy csak felületes és látszólagos! Ezért a svábság ssorsa körülbelül olyan, mint a következő epizód: - az utcasarkon áll valaki, zsíroskenyérrel a kezében és közben fütyörészik. Odamegyek hozzá, kikapom a kezéből a zsíroskenyeret és még jól bokán is rúgom, hogy fütyülni se merjen. Miután elköltöttem a zsíroskenyeret, egy idő után visszamegyek hozzá, megveregetem a vállát és azt mondom neki: Jól van komám, most már fütyülhetsz.
Eddíg az epizód. Körülbelül így jártak a svábok is. Most már fütyülhetnek, dalolhatnak, még trombitálhatnak is. De hol a zsíroskenyér?