AHÁNY HÁZ, ANNYI EMLÉK…

Nagyszékelyi séta

A képeslapot Geiger Henrik nagyszékelyi kereskedő készíttette (1923-24. k.) és árulta boltjaiban.

Geiger Henrik boltja, Mühlgasse, hrsz. 430.

[Petőfi S. u.]

Az épület egykor...

...és napjainkban.

Az 1923-ban készült felvételen Geiger Henrik nagyobbik üzlete látható, ma a Takarékszövetkezet felirat áll egykori tulajdonosának a  nevének a helyén. A lakóházában megnyitott kereskedése az államosításig működött, majd a Zarubayék házából áttelepített Postahivatal épülete lett. A hivatalt Zarubayék helyett már Mészáros Etelka postamesternő vezette.

(Geiger Henrik második üzletét lsd.Petz Jánosék háza, hrsz. 327. – Pincehelyi utca)

Egy épület, anno

helyrajzi szám nélkül

Keveset tudunk erről az épületről, azok is ellentmodásosak. 1900 körül rövid ideig a kevésszámú izraeliták imaháza volt, majd az 1930-as évektől az evangélikusok használták, miután templomukat eladták. Lakás céljára sohasem szolgált. 1948-ban ezt az épületet is államosították, jó néhány éven át nem is használták semmire. Majd az 1957-ben újjászervezett nagyszékelyi Tsz. – hasonlóan a volt ev. templomhoz – magtárnak használta. Az épület utca felöli, hosszanti portálja is megváltozott az idők folyamán. Eredetileg négy, közepes méretű ablak jelezte az épületben meglevő, egymásból nyíló helyiségek számát. Az épület utcafronti középső részén pedig egy kétszárnyú, tömör tölgyfaajtó biztosította a bejáratot, ennek már nyomát sem látni.

Ferter Andrásék egykori otthona,

Hrsz. 133

Eladósorba került Ferterék egykori otthona, pedig már nem fiatal.. A megépítése óta eltelt évtizedekben nem panaszkodhat az épület az egyhangúan eltelt évekről. Az 1930-as években az utcai front helyiségét egy zsidó kereskedő bérelte ki vegyeskereskedésének megnyitása céljából. Rövid életűnek bizonyult a vállalkozása, elsősorban indokolatlanul magas árai miatt. 1957-58 körül a már meglevő üzlethelyiségbe költöztették a Mirkovics-féle házból az ottani vegyesboltot, ez lett a község második számú boltja, a „Kisbolt”, de végleges helyet itt sem talált. Az udvari részen felvásárlóhely működött, valamint a pincehelyi FMSZ nagyszékelyi kirendeltsége Németh Zoltán vezetésével. Az 1960-as évek elején az épület hátsó részében kapott helyet Knoch János - ma Honvéd utcai - Szikvízüzeme is. (Knoch János az első világháborúban maradandó sérülést szenvedett, a kárpótlásul kapott összeget felhasználva indította el a vállalkozását.) Legutoljára akkor kelt életre a ház, amikor megnyílott a Teleház, s vele együtt szálláshelyeket is kialakítottak az épületben, immár hozzákapcsolva az előzőkben említett, volt imaházat.

Az épület további sorsa igencsak bizonytalan: az egyik legdrágábban (13 M Ft.) meghirdetett épületért - 330 m2, Ifjusági tábor, erdei iskola, konferenciaterem, két épület zárt udvarral - nemigen tolonganak a jelentkezők.

Schmitzgrund

[Damjanich u.]

Az 1962-ben készült felvétel nem sokban különbözik az utca mai látképétől. Ezen is úgy láthatjuk a foghíjas utcasort, amelyik már az 1941. évi házhelyek összeírásánál is megmutatkozott. A mai Damjanich utca nyomvonala régen nem itt húzódott, hanem lenn, a mai kertek helyén, a patak partján. Az 1800-as évek elejére tehető annak a hatalmas munkálatnak a megkezdése, melynek során új házhelyeket raboltak el a házak mögötti löszös dombtól: mintegy 40 méter széles sávban, több száz méter hosszan lefaragták a domboldalt az új utca megépítése érdekében, nyomai mai is jól látszanak. A megmaradt dombtetőn pedig sorra épültek a pincék, mintegy édes test-véreiként a Schmitzgrund-i utca házainak. A hagyomány szerint nagyobb tervei is voltak az itt lakóknak: a kisszékelyi úti feljáró mellett – Sallaiék egykori házának a végében – alagúttal (!) akarták összekötni a Schmitzgrundot és Kukruczgrundot [Kútvölgy], ma Ady utca. El is kezdődtek a munkálatok, de egy 20 méteres szakasz elkészülte után abba is maradt, oka nem ismert.

Olvasókör anno, hrsz. 142.

Községi összefogással épült az 1920-as években az un. Olvasókör épülete. Az építkezéskori tereprendezéskor egy azonosítatlan korú temetkezési hely maradványai kerültek elő, hasonlóan, mint a mai Damjanich utca házainak építésekor. (E nagykiterjedésű temetkezési hely a Honvéd utcairányában folytatódott, sok temetkezési emlék a kerti munkák alkalmával is felszínre került.) Az épület adott otthont a két világháború között a könyvtárnak, a női és férfi kórusoknak, a Református Női Egyletnek, a színjátszóknak s a téli hónapokban a gazdák összejöveteleinek, de alkalomadtán itt gyakorolt a nagyszékelyi „trottyos banda” is. Az udvari szárnyon levő két helyiséget össze lehetett nyitni, ezáltal nagyobb rendezvény, vagy összejövetel megtartása is lehetővé vált. A második világháború után államosították az épületet, az alsó tagozatosok iskolája lett. Szükség is volt rá, mert az 1950-es években így is összevont osztályokban folyt a tanítás. A népesség csökkenésével az 1970-es években már nem volt rá szükség, egy pesti székhelyű Ruhaipari Szövetkezet termelő üzeme lett, ahová csak igen nagy protekcióval lehetett elhelyezkedni, ez állandó napirendi pontja volt a tanács- és pártértekezletek résztvevőinek. 1995-ig a Nagyszékelyi Ruhaipari Szövetkezet varrodája volt az épületben, annak megszűnése után magántulajdonba került.

Autóbuszgarázs

 Stroh András egykori lakóépületének [hrsz. 427.] helyén

Stroh András múlt század első éveiben épített lakóépületét már az 1950-es évek elején lebontották, lakhatatlanná vált. Ahogy a többi patakparti épületnek sem volt megfelelő szigetelése és alapja, ennek sem, az állandóan magas talajvíz miatt közülük már egyet sem látni. Emiatt tűnt el az Öreg utca egyik házsora, legtovább a Stróh András melletti épület bírta: csak az 1960-as évek végén bontották el. Az akkor már üres telken a MÁVAUT garázs épülete - végében egy kis szobával - 1962 körül készült el, építése azért vált szükségessé, hogy a Pincehelyről érkező utolsó esti autóbuszjárat személyzetének legyen hol éjszakázni a reggeli 5 órás járat visszaindulásáig.

Pincehelyi utca

Pincehelyi utca, hrsz. 254. 

POSTA anno – Zarubay Ferenc háza

Az épületet a jómódú Zarubai Ferenc postamester építtette egy elbontott ház helyén: hivatalnak és lakásnak. Több mint két évtizeden keresztül innen indult Nagydorogra és ide érkezett a nagydorogi vasútállomásról a küldeményekkel a nagyszékelyi postakocsi (hintó). Nagydorogon keresztül tartotta a világgal a kapcsolatot akkoriban Nagyszékely, mivel a Pincehely felé vezető utat csak kb. 1935-38 körül építették meg. Még napjainkban is sok olyan levél és képeslap került elő, melyeken a következő címzés áll: Nagyszékely, up. Nagydorog. Zarubai Ferencnét 1944 decemberében a beérkező orosz katonák megerőszakolták, nem is tudta elviselni ezt a lelki terhet: néhány napra rá öngyilkos lett, a nagyszékelyi temetőben nyugszik. Zarubai postamester is elhagyta a hivatalát, Pestre költözött ügyvéd fiához, az új Postahivatal is továbbkerült a falu másik szélére. Érdekes módon továbbra is Hivatal maradt az épület, Pártház lett belőle, rövid ideig még a Hazafias Népfront helyi szerve is helyet kapott az épületben. Ifj. Zarubai Ferencről még annyit érdemes tudni, hogy számtalan nagyszékelyi család „névmagyarosítását” intézte Budapesten.

Pincehelyi  utca, hrsz. 324.

 Somogyi [Schilling] János háza

A ma is Nagyszékelyhez kötődő Somogyi Imrének köszönhetően az épület szebb, mint valaha. Testvére, Somogyi  [Schilling] János [Jan Savua] ebből a szülői házból indult el 1956-ban a világhírnév felé, s vált korunk egyik legnagyobb fotográfusává.

A felújított ház most eladó, bárki megveheti néhány Jan Savua kép áráért, kap érte egy eredeti stílusában meghagyott nyitott tornácos parasztházat 80 négyzetméter lakóterülettel, gazdasági résszel: 1922 nm-es telken rajta  pajta, disznóól,  a hozzátartozó 1543 nm-es  szomszédos telek pedig  gazdálkodásra kiválóan alkalmas. Somogyi Schilling Henrik pedig az utca túloldaláról szemléli szülőháza további sorsának alakulását.

Pincehelyi utca, hrsz. 325.

 Községi orvoslakás

Az egykori kovácsműhely melletti épületet 1920 körül építette a község az első állandó – utólag már tudjuk, hogy egyben utolsó is – orvosának, dr. Kaposi [Kretschmann] Henrik rendelőjének és szolgálati lakásának. Kaposi doktor nem is maradt hálátlan: négy évtizeden át gyógyított tisztességgel és szeretettel a községben, csak nyugdíjbavonulása után hagyta el Nagyszékelyt.

(Az 1960-as évek elején létrehozott „Egészségház” először a Damjanich utcai kisajátított Lohman házban működött.)

Geiger Henrik boltja Petz Jánosék házában

Pincehelyi utca, hrsz. 327.

Az épület már nagyon régóta nem látható, az 1950-es évek elején elbontásra került rossz állapota miatt. Geiger Henrik a vele rokonságban álló idős házaspár, Petz Jánosék lakóházában nyitotta meg első üzletét. A házhely a szomszédos épületben lakó Kővári kovácsmester (Dermer Konrád kovács vője volt) tulajdonába került.

Lehr Frigyes háza

[Kossuth u.]

Ebből az épületből telepítették ki Lehr Frigyest és családját: feleségét, lányát és fiát Sziklai [Lehr] Jánost, aki azért szökött meg néhány nagyszékelyi társával együtt a német hadseregből, hogy magyar katona lehessen, ha már a kényszersorozást nem tudták elkerülni. Hiába magyarosította már jóval korábban a nevét, hiába vallotta magyarnak magát Sziklai Lehr János, neki is mennie kellett. Az ő élettörténetét írta meg Dégh Linda néprajzkutató, az Indiana-i Egyetem (USA) professzora Nagyszékelytől Delhi-ig: Egy magyarországi német életútja (1943-1974) címmel.

Az oskola

Az 1930-as évek közepén készült felvételen még eredeti formájában láthatjuk Keck Endre lelkészsége idején, 1884-ben megépült iskolát, Nagyszékely első emeletes épületét.

Gondolná-e valaki, hogy Nagyszékelyben egyidejűleg három alapfokú és egy középfokú oskola is működött?

Két oskolája volt a református gyülekezeteknek: egy magyar és egy német. A harmadikat, a legkisebbet pedig az ág. ev. ref. gyülekezet tartotta fenn 1882-ig, az ágostai és a helvétziai vallástételű ref. egyházak egyesüléséig. Szilárd Frigyes tanító úr 1953-ban a következőket írta Nagyszékely történeti áttekintésében:"A magyar és a német egyháznak is meg volt az oskolamestere, tehát parochiális iskolája. A mai alsófokú iskola a királyi kocsma volt” A német gyülekezet iskolája a mai Főtér (anno Széles utca) környékén volt. Az új iskolaépület végleg egyesítette az addig elszórtan működő magyar és német iskolákat, kéttannyelvű iskolává vált – szabad választás alapján magyar és német osztályokkal - s maradt a második világháború befejezéséig.

Az iskolaépület átadásakor Zsilli Dániel töltötte be a főtanítói állást, mellette Nöthlig Dániel és Schlacht Henrik voltak a II. és III. tanítói állomások kinevezettjei.

A „Kéttorony”

Méltán vált a község jelképévé ez az egyedülálló épületegyüttes: egy románkori templom maradványai és a késő barokk kor ízlése ötvöződik. A létszámában megnövekedett és anyagilag megerősödött német ref. gyülekezet 1801-re építette fel Tolna megye legnagyobb református templomát. Peremartoni Nagy Dániel, Nagyszékely egykori lelkésze a megépült új templomról a következőket jegyezte fel:

„Ez az ujjonan épült Templom a Tornával edgyütt egészen égetett téglából van felépítve. A Templom teteje tserép zsindellel van be fedve, a Torony teteje pedig a melly gombbal 8 öl – 15,20 m - magasságú egészen, veres rézzel van megfedve. Az egész Torony magassága 22 Bétsi öl. A Templom hosszúsága a fallal együtt 18 öl – 34, 2 m -, szélessége 7 öl és két inck.” (13,90 m) (A Canonica Visitatio Tárgyaira való Felelet, 1816.)

S ami a legfontosabb: a „német” templom avatásakor elsőként a magyar himnusz csendült fel a hívek ajkán, s magyar nyelven hangzott el az első istentisztelet.

A Kistemplom

Románkori eredetet sejtetnek az ősi falak. Nagyszékely – akkor Zekul Episcopi – a pécsi püspökség tartozékaként szerepelt az összeírásokban. Évszázadokon át katolikusok lakták e vidéket, papjaik közül névszerint is ismerjük a következőket: 1333: Paulus Sacerdos de Zewkul, 1334: Fabianus de Zekul Episcopi, 1335: Paulus de Zecul.A török hódítás alatt pedig Mihál pap vezetésével folyt a hitélet. Majd a reformátusuk kerültek többségbe, s lett a magyar és a német ref. gyülekezetek temploma. Az új ref. templom építésekor egy részét elbontották, a most látható harangtorony is azután épült fel – addig csak egy fából készült torony építését engedélyezték a község nagyurai. 1948-49-től újra a katolikusok tartották az ősi templomban istentiszteleteiket, majd visszakerült a református egyház tulajdonába.

Pince a község közepén

A Templomkert alatti gyalogosköz jobb oldalán még ma is látható az a domboldalba vájt pince, melyet a német református egyház épített az 1830 körül, majd az ágostai hitv. evangélikus egyház és a helvét ev. ref. egyház egyesülésekor (1877) megépítésre került a mai is  meglévő kőfal, nehogy a „partomlás vagy rongálás által a templom épülete veszélyeztetve lenne.” Az anyagot az ág. Ref. egyház, a helvét hitvallású gyülekezet pedig a közmunkát biztosította. Az átellenben levő házat – volt ág.ev.ref. iskola – Hamburger Henrik vásárolta meg 1882-ben 775 forintért, később a pince  is már a ház tartozékaként szerepelt.

Az ágostai hitv. ref egyház egykori iskolája 

(A sárszentlőrinci  ág. hitv. ev. ref. egyház leányegyháza)

1877-ig Nagyszékelyben három egyház is jelen volt egyidejűleg: az ágostai hitvallású ev. ref. egyház és a helvét – magyar és német anyanyelvű - ev. ref. egyházak. Közülük az ágostaiak voltak legkevesebben, bele is olvadtak a helv. ev. ref. egyházba vagyontárgyaikkal együtt, külön iskolára sem lett a továbbiakban szükség. Az épületet tartozékaival együtt ez előzőben említett Hamburger Henrik vásárolta meg – az épület akkori helyrajzi száma 197. volt. (Az 1941. évi összeírásban ezen a számon a Magyar utca páratlan oldalának 4. épülete szerepelt.)

Az iskoláról még annyit tudunk, hogy tanulói elsősorban az uradalmi tulajdont képező Csillag-majorból jártak be a községbe. 1848-ból ismert* egy adat, mely szerint Tanítója Schneider János, tanulóinak létszáma 13 fő volt.