Egy képeslap az 1920-as évekből. A Gőzmalomról készült képen még látható az épület hátsó részéhez hozzáépített gépház. A másik érdekesség, hogy az egykori Geiger boltot „Moskovits-féle üzlet”-ként tünteti fel. Valószínű, hogy a fényképész összekeverte a Mirkovics üzletről készült felvétellel s téves aláírással került kiadásra.
A „nyári konyha”
Ahogy nevéből is adódik, egy időszakosan használt – a fő épülettől szerkezetileg is különálló! - helységről van szó, bár ez sem fedi teljesen a valóságot. Épülhetett fából, vályogból, téglából egyaránt, de Nagyszékelyben igen gyakran a házak mögötti löszfalba vájt 5-7 m. hosszú, kb. 2,5 m. belmagasságú helység szolgált erre a célra, melyek télen és nyáron egyaránt kellemes belső hőmérsékletet is biztosítottak. A mai Pincehelyi, Rákóczi és Kossuth utcákban találkozhatunk ezeknek komolyabban is megépített, a "nagyházat" utánozó többhelységes változataival is, melyek teljesen átvették a főépületben levő konyha összes funkcióját: reggeltől estig a családi élet fő helyszínévé váltak, sőt néhol – pl. Rákóczi u. 62. sz. – teljesértékű lakótérré léptek elő.
A Néprajzi Lexikon idevonatkozó címszavánál még az alábbiakat is olvashatjuk leírásánál:
„… Nyári konyha alkalmazására részben azért is sor került sokfelé, mert bennük a lakóházból már kiszorult tűzhelyeket - (szerk. megj.: azaz a tapasztott tűzhelyeket és kemencéket) építhették fel, s így a régi, hagyományos ételeket tovább készíthették anélkül, hogy a polgárosult lakóház belső rendjét zavarták volna vele…”
Az bizony zavaró, hogy egy volt sváb község honlapján a következők kerültek közreadásra:
„… A sváb házak jellegzetessége még, hogy a házak homlokzatán két ablak található (sic!), valamint a folyosó közepén található kétszárnyú bejárati ajtó régen a téli konyhába vezetett, ma már ezeket többségében szobaként használják. A mai konyha a régi nyári konyha helyiségéből lett kialakítva.”
Épülhettek "nagyházat" utánozó formában, vagy a partoldalba egyaránt
A
Hősi emlékmű
és alkotója
Az emlékmű domborművei
Az emlékmű
A két templom előtti részen került elhelyezésre a végleges első-világháborús emlékmű, amelyet 1923-ban avattak fel. A négyzet alaprajzú, lépcsőzetes kiképzésű, felső negyedében összeszűkülő négyzetes gúlát egy nyugalmi helyzetben levő, erőt és védelmet sugalló sas másfél-, kétszeres életnagyságú alakja zárja le. A gúla alatt elhelyezkedő utolsó lépcsőzetes rész négy oldalán, melynek magassága 4o – 41 cm-re tehető, egy-egy tölgyfalevélből font koszorún átbújtatott, kivont kardot ábrázoló domborművek kerültek elhelyezésre. Középen, az emlékmű magasságának közel felét kitevő négyzet alapú hasáb két-két oldalát a hősi halottak vésett névsorai, illetve egy-egy dombormű és felirataik foglalják el. A fő oldalon – szemben állva a templommal – a feleségétől és gyermekétől búcsúzó, frontra induló katonát ábrázoló, besüllyesztett dombormű helyezkedik el, felső részén az alábbi felirattal:
AZ 1914 – 18 VILÁGHÁBORÚBAN
majd az alsó részén folytatódva
„ELESETT HŐSEINK EMLÉKÉRE
ZUR ERINNUNG UNSEREN
GEFALLENEN HELDEN”
A vele ellentétes – hát – oldalon egy másik, ugyanolyan nagyságú dombormű található, amelyen egy térdelő, lehajtott fejű és megtörtnek ábrázolt férfialak szimbolizálja az elmúlást, az út végét, a családok és hozzátartozók fájdalmát. Alsó részén az emlékmű adatai kerültek bevésésre: (Mindkét dombormű mérete egységesen 80 x 96 centiméter.)
FELÁLITTATOTT
ERBAUT
1923
A középső, fő rész jobb és baloldalán két hosszú névsort olvashatunk, az elesett hősök neveit. Az emlékmű legalsó és legszélesebb részén, - amely a talpazat első eleme és nyolc darab faragott kőtömbből tevődik össze – egy 75 x 15 cm. méretű márványtábla áll még az alábbi vésett felirattal:
NAGYSZÉKELY II. VILÁGHÁBORÚS ÁLDOZATAI
Az eredetileg a talpazat részének számító, a középső rész magasságának harmadát kitevő és ahhoz lépcsős díszszegéllyel kapcsolódó részen elhelyezett, 40 x 60 cm méretű fehér márványtáblák a második világháború áldozatainak emlékét örökítik meg az egyenként elhelyezett márvány-táblákon.
Az emlékmű főbb méretei:
Teljes magassága: 5,13 – 5,20 méter
Alap: 310 x 310 x 15 cm.
Első lépcsőzet: 250 x 250 x 16 cm.
Második lépcsős kiképzés: 225 x 225 x 33 cm.
Harmadik elem mérete: 160 x 160 x 65 cm.
Lépcsős, íves szegélykiképzés: 128 x 128 x 16 cm.
Fő elem méretei: 116 x 116 x 150 cm.
Legfelső lépcsőzet: 94 x 94 x 44 cm.
Legfelső csonka kúp mérete (hozzávetőleges): - alap 90 cm
-magasság kb. 88 – 90 cm.
Sas szobor magassága kb. 90 cm
Az emlékmű alkotója:
K. Németh Géza [1]kutatásainak köszönhetően ismertté vált az elfeledett alkotó személye is – szignóját az emlékművön nem sikerült fellelni. A Tolna Megyei Levéltárban őrzött, és a simontornyai járás főszolgabírójának 1934. évi kimutatásában közölt adatok szerint az emlékmű Somogyi Sándor szobrász alkotása. Az emlékmű létesítésének időpontja megegyezik az emlékművön feltüntetett évszámmal.
A simontornyai járás főszolgabírájának kimutatása (jelentése) a nagyszékelyi emlékműről 1934-ben - Részlet
Somogyi Sándor éremművész, szobrász [2]
(Gyulaháza, 1881. május 16.–Budapest, 1960. május 4.)
1900-03: Iparművészeti Iskola, mesterei: Mátray Lajos, Loránfi Antal. 1904-07: Julien Akadémia, Párizs, mesterei: Landowski és M. Vernet. 1903: Iparművészeti Iskola pályázat II. díja. Rajztehetségét Jósa András, a Szabolcs megyei múzeumalapító orvos fedezte fel. Az ő támogatásával Ungvárott kerámiakészítést tanult. 1907-16 között Debrecenben dolgozott, 1920-tól a Százados úti művésztelepen élt. Korai művei az érett szecesszió remekei (debreceni síremlék, épületszobrok, kisplasztikák). A 20-as évektől neo-barokk jellegű szobrokat készített, majd a 40-es évektől szinte csak szürre-alista pasztelleket festett.
Mesterei: Mátray Lajos, Loránfi Antal, Landowski, M. Vernet.
Egyéni kiállítások1947 • Alkotás Művészház, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások
1950 • I. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1965 • Százados úti művésztelep jubileumi kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.
Köztéri művei
Rakovszky Sámuel (kő obeliszken bronz dombormű, 1903, Gávavencsellő)
AJÁNLOM AZ OLDALT
