A rendszerváltást követően Nagyszékely község első szabadon választott képviselőtestülete is hozzálátott, hogy kissé megkésve ugyan, de megalkossa a település címerét, vagy legalább is arról döntsön, hogy melyek azok a heraldikai elemek, amelyek legösszefoglalóbban megjeleníthetnék Nagyszékely történelmének gazdag, de viharos évszázadait.
A képviselőtestület annak rendje és módja szerint hozzá is látott a munkához, de akkor még nem sejthették, hogy mennyi nézetkülönbség és elképzelés ütközik a község jelképének megalkotása során.
Pedig jó irányban indult minden:
Abban egyetértés volt, hogy több olyan heraldikai elem is beilleszthető, amelyek összefoglalhatják a község történetének jelentős fordulóit, az alapítástól a nemzetiségek együttéléséig. Utólag is felelősséggel kijelenthető, hogy azok az elemek, amelyeket az első vázlatok, skiccek megjelenítettek, egyediek és beszédesebbek lettek volna annál a címerképnél, amelyiket végül is elfogadott a képviselőtestület. A végleges címer már egyetlen egy olyan elemet sem tartalmazott azok közül, amelyeket az első elképzelések megjeleníteni kívántak.
Melyek is voltak ezek az elemek?
-A Főnix madár, amely jelképezte volna a reformátusságot és az állandó megújulást
-A piros-fehér díszítés (sárkányfog), amelyik egykori ősi alapítására, a betelepülők és újjáépítők őshazájára utalt volna együttesen.
-A lófej, amelyik az ősi magyar lakosságot jelképezte volna
-A kéttornyú templom, a község mai jelképe
-A mezőgazdaságot jelképező eke és szőlő (vagy más, erre utaló elem)
-A pelikán v. főnixmadár megjelenítése
A végső szót végül is nem a képviselő testület, hanem Kovács Ferenc grafikus mondta ki, aki ahelyett, hogy a felsorolt elemekből bármelyiket is beillesztette volna az általa megrajzolt címerképbe, kioktatta a képviselőket a címeralkotás szabályairól, annak szempontjairól:
„Tisztelt Jegyző-asszony!
Reinhardt úr kérésének eleget téve, elemzem a részemre megküldött címertervet. […] Ami első ránézésre kiderül: a tervek már-mát tarkák, nem csak színesek. Ezt két dolog okozza: egyrészt a zsúfoltság, másrész a színek rendszer nélküli megjelenése. Utóbbi azonban csak egy képzőművésznek felróható hiba, abban az értelemben, hogy erre már a tervezéskor ügyelni kell.[…] Azt hiszem, minden olyan témát említettem, amely a konkrét terveket érinti… Szívesen állok a rendelkezésére, ha a címertannal behatóbban kíván megismerkedni. Tisztelettel: Kovács Ferenc grafikus”
Kovács Ferenc grafikusnak teljes egészében igaza volt a vázlatosan megalkotott címerképet illetően, ezt nem is véglegesnek szánta a testület, csak érzékeltetni kívánta, hogy melyek azok az elemek, amelyeket megjeleníteni kívánt volna a címerben, de arra vonatkozóan, hogy ő személy szerint miért nem javasolja megjeleníteni ezeket, azok teljes ismerethiányát, felkészületlenségét tükrözik indoklásában. Egyszerűbbnek látta az előregyártok elemekből összeállított, szinte bármelyik községre ráilleszthető, semmitmondó címertervét ráerőltetni a testületre. Szerinte az ekevas, szőlő, búzakalász és kukorica azok, amelyek egyedivé, beszédessé tennék a megalkotandó címerképet. Hogy ezektől mitől válik egyedivé a település címere, nem ad magyarázatot, elég a címerpajzs alá odarajzolni a „Nagyszékely” feliratot, máris megkülönböztethető más településektől.
„Szakmai levele” okozta a további bonyodalmakat is. Néhány vitát követően közömbössé vált a képviselő testület, félbe is hagyta a megkezdett munkát, ennek következményeként az általa javasolt heraldikai elemek közül egy sem került megjelenítésre. A grafikus által megrajzolt és véleményezés céljából kifüggesztésre került tervek közül végül is „elfogadta” a képviselő testület az általa első helyen preferált változatot.
Nézzük meg a következőkben, hogy milyen szakmai kifogásai voltak a tervezőnek az ajánlott elemek alkalmazásának mellőzése mellett:
„A német nemzetiséget, amennyiben szükséges – szerencsésebb például hársfalevéllel jelképezni, amely oly motívum, amely a germán mitológiát jelképezi…[…]Én azonban nem láttam indokoltnak, hogy a községi címer ezt is jelképezze, mert a németség nincsen olyan túlsúlyban a lakosságszámot illetően, amint más településeknél ez fennáll…”
Itt bizony felkészületlensége és ismerethiánya mutatkozotta tervezőnek: Ma már Magyarország egyetlenegy településéről sem lehet elmondani, hogy az a bizonyos németség túlsúlyban lenne, mégis Nagyszékely esetében nem szabadott volna elfeledkezni arról, hogy a község újjáépítése és történetének három évszázada az ő nevükhöz köthető. Nagyszékely egykori „fiókközsége”, a mai Kötcse bizony megőrizte történetének erre utaló jelképét:
Kötcse címerében a pajzson lévő hársfalevél a betelepült németséget jelképezi. A hársfa - akárcsak a szlávoknál - szent fa a germán mitológiában. A Niebelunk-ének szent világfája is hársfa. Az ógermán semnon törzs a szent liget fáját tisztelte benne Ősapjaként.
Ahogy a német eredet szimbolizálása, úgy az ősi magyar templom és évszázadokkal később hozzáépített nagytestvére is elkerülte megjelenítését:
„…a templomok stilizálása problémás (sic!)….a valóságban tömör, zömök tornyok szinte minarettszerű vékony építményekké váltak.”
Megjelenítésük csak grafikai kérdés lett volna, sajnálatos, hogy a mai Nagyszékely egyik jelképe, a „Kéttorony” nem is került ábrázolásra a grafikus ellenvetése miatt.
A másik, a németség Heseni eredetére való utalást a következők miatt vetette el történészünk:
„Hessen nagyhercegség címere napjainkig a kék mezőben jobbra fordult oroszlán, ezüsttel és vörössel tízszer vágott ágaskodó oroszlán. […] Mindenütt az oroszlán jelképezi Hessent.(sic!)”
Bizony, ha egy kicsit utána is nézett volna, a következőkkel is kiegészülhetett volna ismeretanyaga: az ezüsttel és vörössel tízszer vágott mezőnek Hessen címerében közel nyolc évszázados magyar történelmi eredete van: Hessen címere, az ún. tarka oroszlán (de: bunter Löve), Thüringiai Lajos (1217-1227) őrgróf oroszlánjának és felesége, Szent Erzsébet (1207-1230) hercegnő sávjainak (Árpádok) egyesítése házasságuk alkalmából rajzolták!
Mindezek figyelembevételével érvényesíthette volna levele első részében közölteket is, mondjuk a hosszában felezett címerpajzs baloldalán ezüsttel és vörössel tízszer vágott mezőnek, a jobb oldalán pedig az ágaskodó ezüst oroszlán megrajzolásával:
„… mely szerint annál értékesebb egy címer, minél kevesebb motívumot sorakoztat fel a pajzson…”
Ennél tömörebben nem is lehetett volna utalni a község történelmére: az ősi magyar alapításra, az Árpád-házi kötődésére és a betelepülők újjáépítésre. Reinhard Henrik jól ráérzett arra, hogy az ősi magyar piros(vörös) és fehér(ezüst) sávoknak mindenképp helyet kellett volna szorítani.
Az állati motívumoknál maradva a címertervező – ugyancsak ismerethiányra következtethetően – nem tartottszerencsésnek a lónak a megjelenítését, mint ahogy írta:
„…teljesen felesleges például egy lovat is ábrázolni az eszközök és termények mellett.”
Ebben teljes mértékben egyet is lehetne érteni, de itt egészen másról volt szó a címeralkotók szándékát illetően:
Nagyszékely és környéke az egykori Árpád-házi királyok lovászainak a lakhelye volt, valószínűsíthető, hogy ők lehettek az egykori alapítók is, másrészt, évszázadokkal később a nagyszékelyi lótenyésztők az ország legkiválóbbjai között voltak. Sajnos ezekről a tervezőnek nem volt tudomása, ezeket közölni kellett volna vele részletesebben, talán megváltozhatott volna szándéka és értékelése.
Sokkal többet kifejezett volna az ajánlott pelikán, vagy a főnixmadár ábrázolása is, mint ahogy az az eredeti tervekben is szerepelt. A főnixről és a pelikánról Kovács Zoltán másfél oldalas levelében egy oldalon keresztül ecseteli azok jelentését a vallásban és a heraldikában Sajnos az általa elkészített címerterv nem valósult meg, de az amint a leveléből kitűnik, ő szorgalmazta volna.
Valamiért ez a terve nem került elfogadásra, pedig jól szimbolizálhatta volna Nagyszékely többszöri feltámadását a pusztítások, tűzvészek után, és azt a tényt, hogy az egyik legősibb alapítású településünkön – még a török időkben is! - folyamatosan fennmaradt a keresztény hit, a Krisztushoz való vágyódás.
A rendszerváltást követően egyidejűleg közel 2000 település alkothatta meg (új)címerét, zászlaját. Volt dolguk bőven a grafikusoknak, tervezőknek – valószínűleg nem csak Nagyszékely esetében, sikerültek olyannak a címerképek, amilyenek lettek. Még nagyon sok olyan település létezik az országban, melyeknek a történetét még senki sem kutatta, vagy tette közzé. Nagyszékely esetében is így volt: Kovács Ferenc grafikusnak sem volt történeti forrásanyaga, valószínű ez vezetett oda, hogy a nagyszékelyi javaslatok, tervek nem valósultak meg, nem is érezhette azok történelmi súlyát és jelentőségét.
AJÁNLOM AZ OLDALT
