(Murga, 1886. december 26. – München, 1936. október 6.)
Császári és királyi (k.u.k.) vezérkari tiszt, magyar királyi szolgálaton kívüli gyalogsági tábornok, politikus, országgyűlési képviselő, titkos tanácsos, honvédelmi miniszter, Magyarország miniszterelnöke,
Nagyszékely díszpolgára
(1934)
A község képviselőtestülete Berkes József református lelkész indítványára Gömbös Gyula miniszterelnököt egyhangúlag díszpolgárrá választotta és erről táviratilag értesítette.
Az elemi iskolát Murgán végezte (1893-1897), majd családjával Sopronba költözött, ahol az evangélikus líceumban (1897-1901) folytatta tanulmányait. 1901-től a pécsi honvéd hadapród iskola növendéke lett. 1905-ben zászlóssá avatták, első állomáshelye a zágrábi 25. honvéd gyalogezred volt. Az I. világháború végére már vezérkari százados volt. 1918-ban Budapestre sietett és a Wekerle-kormány hadügy-minisztériumában vállalt tisztséget: egy ideig katonai attasé volt Zágrábban, illetve a balkáni hadműveletekért felelős csoportot vezette. Gömbös még 1918 végén sem akarta feladni a háborút. Wekerle Sándornak írt emlékiratában a magyar hadsereg újjászervezésével, a tartalékosok és a „fölöslegessé vált” haderő mozgósításával magyar szempontból még megmenthetőnek tartotta a helyzetet. Még az őszirózsás forradalom után is tett kísérletet megmenteni történelmi magyar területeket; ezen lépések egyike vezetett a MOVE megalakulásához 1919. január 19-én, a Gólyavárban. A Tanácsköztársaság bukása után belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920-ban Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Támogatta Horthy kormányzóvá választását. 1921 októberében, második királypuccs idején fontos szerepet játszott a visszatérő IV. Károly király csapataival szembeszálló kormányhű erők mozgósításában, és a budaörsi csatában. 1924-ben megalakította a Magyar Nemzeti Függetlenségi (Fajvédő) Pártot, mely ezután a kormánypárt jobboldali ellenzékeként volt jelen a Nemzetgyűlésben. 1928-ban, látva az EP meg-ingathatatlan fölényét, Gömbös feloszlatta a Fajvédő Pártot, hivatalosan is bejelentve, hogy szakít addigi nézeteivel. Ismét belépett az Egységes Pártba. 1928. szeptember 5-étől 1929. november 10-éig honvédelmi államtitkár, majd 1932. november 1-jéig honvédelmi miniszter. 1929-ben Horthy szolgálaton kívüli tábornokká nevezte ki és felvételt nyert Vitézi Rendbe Hadügyminiszterként tartózkodott a politizálástól, és sokat tett a hadseregfejlesztés érdekében. Miután a nagy gazdasági világválság hatására Bethlen és Károlyi Gyula is megbukott, 1932. október 1-jén a határozott programmal fellépő Gömbös lett a miniszterelnök. Egyik első lépése a Károlyi Gyula miniszterelnöksége alatt bevezetett statárium felszámolása volt. A gazdaság helyzetén protekcionizmussal és export-ösztönzéssel kívánt javítani, amiben nagy segítségére voltak tehetséges szakminiszterei. Első külföldi útja Rómába vezetett, ahol nemcsak Mussolini, de XI. Piusz pápa rokonszenvét is sikerült elnyernie. 1933-ban kereskedelmi egyezmény született Ausztriával, 1934-ben pedig a római jegyzőkönyvek révén megszületett az osztrák-olasz–magyar hármas szövetség. 1935-ben átalakította kormányát, ahova saját híveit ültette. Elérte, hogy Horthy 22 tábornokot nyugdíjaztatott, így a hadsereg fiatal, Gömbössel rokonszenvező náci szellemű tisztekkel töltődött fel. Bár Gömbösnek nem sikerült kialakítania a tekintélyuralmi államot, az általa véghezvitt intézkedések nagyban befolyásolták a későbbi eseményeket, így a magyar német viszony alakulását és a szerepvállalást a II.világháborúban. (Wikipédia)
A község elöljárósága Gömbös Gyula díszpolgári címének odaítélésekor
A község képviselőtestülete 1926 októberében a község díszpolgárrá választotta.
Jogász, igazságügyminiszter. Jogi tanulmányai befejezése után 1908-tól szekszárdi járásbíró, 1914-től törvényszéki elnök, 1921-től kúriai bírói címmel és jelleggel felruházva. 1922-től 1939- ig egységes párti programmal ngy.-i, ill. ogy -i képviselő, 1923-tól ngy.-i alelnök. 1924. márc. 13.-1929. jan. 8. között a Bethlen-kormány igazságügyminisztere. Minisztersége alatt készült el a felsőház szervezetéről szóló törvény (1926. évi XXII. tv.), több magánjogi vonatkozású intézményről szóló törvény, az igazságügyi szervezet módosítása (1924. évi XV. tv.), valamint a magánjogi törvénykönyv utolsó javaslata (1928), 1929- től 1931-ig az Egységes Párt elnöke, 1930-tól a Földbirtokrendezés Pénzügyi Lebonyolítására Alakult Szövetkezet elnöke, 1936-tól az Orsz. Földhitelintézet elnöke, 1940-től felsőházi tag
Díszpolgári Oklevél, Tolna vármegye 18 községétől (Belecska, Görbő, Diósberény, Kalaznó, Keszőhidegkut, Kisszékely, Kistormás, Kölesd, Miszla, Nagyszékely, Simontornya, Szárazd, Szakadát, Tolnanémedi, Udvari, Uzdborjád, Varsád, Kajdacs), a községek pecsétjével, valamint a főjegyzők és a bírók saját kezű aláírásával. Kelt 1926. évi október havában.
Egyedi egészbőr díszkötés, a táblák szélén bőrszíjjal körbeszegve. Az első táblán kézzel festett szecessziós motívum, „Wallacher L. 926.” szignóval. A hátsó táblán „Molnár r.t. Szekszárd.” felirat. Ripsz előzékkel, körben aranymetszéssel. Vászon gerincű karton védődobozban. 410 mm. (Laskai Osvát Antikvárium 13. árverése,2009. 12. 06.)