Keck Dániel füredi napjai

Az 1800-as évek közepén egyre gyakrabban szerepelt az anyakönyvekben a halál okaként megjelölt „kelevény” megnevezés. Gyakoriságára jellemző volt, hogy áldozatainak száma vetekedett a járványos betegségben elhunytak számával, hatásos ellenszerét nem is találták.

Orvosi szempontból a bélhuruttól kezdve az epilepsziáig nagyon sok minden belefér a kelevény elnevezésbe.

Nagyszékely község német anyanyelvű református egyházának lelkésze, Keck Dániel (1800-1849) is ennek a pusztító kórnak esett áldozatául. Ezt már bizonysággal lehet állítani, s nem pedig az addig feltételezett szívelégtelenségét, s halála sem érinthette váratlanul környezetét.

Hogy mikor kezdődtek a bajok, nem tudjuk, de 1847. március 17-én Nagyszékelyből keltezett levelében már arról panaszkodott lelkésztársának, jó barátjának Török Pálnak, - a későbbi református püspöknek - hogy kelevényével vesződik.

Néhány hónappal később, augusztus 17-én ugyancsak Török Pálnak írott levelében közli, hogy egészségi állapota nem javult, ezért Füredre utazik gyógykezeltetni magát, de nem akar ott hosszabb időt eltölteni. Keck Dániel akkor még bízott a füredi víz mindenható gyógyító erejében, mert a híres nagyszékelyi szüretre már szervezte és várta vendégeit.

Az akkoriban alkalmazott fürdő és ivókúrák időtartamát ismerve – általában 3 hét volt – valósnak is tűnt számítása. Füredet nem véletlenül választotta Keck Dániel, Füred kínálta az egyetlen gyógyulási lehetőséget betegségére. Károlyi István a Magyar Hazai Vándor c. kalendáriumban Füredről ugyanis a következőket tudósította:

„A Füredi érczes víz Szala Vármegyében éppen a Balaton partján, egy azok közül, mely efelette sokaktól látogattatik… Vérfolyásokban, bőrfakadékokban s egyéb testi hibákon szenvedők az érczes víz italával, fördésével bizonyos könnyebbülést s gyakori gyógyulást tapasztalnak.”

Az élet Füreden nem volt olcsó, mindennek megkérték az árát. Az Életképek tudósítója is megerősíti azt a jogos panaszt, hogy 1847-ben „Mód fölötti a drágaság”, az étkezés háromszor annyiba kerül, mint Pesten, annak ellenére, hogy jósága egyáltalán nem múlja háromszorosan felül.

Arra vonatkozó adatok nem kerültek elő, hogy Keck Dániel hol foglalt szállást magának gyógykezeltetése idején: az előkelőségek által jelzett Horváth-házban, a postamester házában, vagy a lényegesen olcsóbb magánszállások egyikében – anyagi helyzetét illetően az utóbbi látszik a legvalószínűbbnek. Ezt látszik megerősíteni az 1847. március 7-én Nagyszékelyből keltezett levele, melyben Dani fiának – [Keck Dániel (Nagyszékely, 1829 – Nagyszékely, 1852)] - a festőakadémiába való felvételéhez a „Szegénységi bizonyítvány” kiállítását kéri „a született szegény kálvinista pap számára”. Arra vonatkozó adat sem maradt fenn, hogy miből sikerült a gyógykezeltetésének költségeit előteremteni.

„Az orvosok úgy szokták rendelni, hogy minden félórában egy poharat kell inni, s azonközben fel s alá járkálni. Némelly ember 6-8 pohárral iszik, s annyi félórát szaladgál….”(Bártfay)

Az első füredi tartózkodása egy másik szempontból is jelentőséggel bírhatott számára:

Tudjuk, hogy Keck Dániel a vármegyei politikai küzdelmeknek aktív részese volt, véleménye és álláspontja sok esetben irányadó volt.

Balatonfüred pedig ezekben az évtizedekben a reformkori politikai élet egyik meghatározó helyszíne, de egyúttal jelen volt és dívott a besúgás intézménye is. Kisfaludy, Deák, Széchenyi István szinte mindennapos vendégei voltak. Épp Széchenyiről jegyezték fel, hogy a jelenlevő fürdőarisztokrácia „duzmadt gőgje” ellen személyes példamutatásával járt elöl: nyájas leereszkedésével érintkezett a fürdővendégekkel. Az Életképek c. újság szerint ezt a feszességoldó szerepét legutoljára épp 1847 augusztusában gyakorolta, Keck Dániel füredi tartózkodása idején. Keck Dániel és Széchényi István találkozását nem zárhatjuk ki, annál sem inkább, mert az addigi mérsékelt, néha megalkuvó és békésnek tűnő politikai irányt képviselő

Kilátás a fürdőházból Keck Dániel füredi gyógykezelései idején. (Szeremley Miklós rajza.)

Keck Dániel megváltoztatta addigi álláspontját, egy évvel később később már a megyei Forradalmi Bizottmány egyik vezető személyiségévé vált, s Haynaut csak a lelkész korai halála akadályozta meg abban, hogy ítéletét végrehajtassa.

A füredi partokon – rossz idő esetén valamelyik szalonban vagy vendéglőben - egy-egy csendes beszélgetésben még lehet és szabad megtárgyalni az ország dolgait. Széchenyi előtt sem voltak ismeretlenek a Tolna vármegyében  történtek, mikor is a Deák Ferenc által támogatott, Bezerédj István nevével jelzett szabadelvű „Kubinszkiak” és a „csekonicsok” közötti politikai harc fegyveres konfliktussá fajult, sőt halálos áldozatot is követelt. * Keck Dánielt füredi tartózkodása idején már tapasztalt politikusnak számított, az 1830-as évek közepétől tudhatta magát a szabadelvűek táborában.

Dr. Adler fürdőorvos kúrái és útmutatásai némileg jobbulást idézhettek elő reménytelennek vélt állapotában, mert 1849 júniusának elején újra Balatonfüredre utazott, erre vonatkozó hivatkozást Peremartoni Nagy Zsigmond levelezésében találunk:

„1849. jún. 17.  Keck most Balatonfüreden fekszik betegen .”

(Érdemes  még megemlíteni Peremartoni Nagy Zsigmond  levelének egy másik részletét is, melyben  egy Gyönk melletti település közegészségügyi helyzetéről ad számot: „A szomszéd helységben pusztít az epemirigy.”)

Keck Dániel állapota 1849 júniusában számottevően már nem javult, a hónap végén betegen tért vissza Nagyszékelybe.

(A főesperes-lelkész 1848. évi füredi gyógykezelését írások nem említik, pedig rövid életének egyik legtragikusabb esztendeje volt: 1848. május 16-án elvesztette az 1835-ben született Heinrich nevű gyermekét.)

Nagyszékelyi hivatalát gyógyíthatatlan betegsége következtében már ellátni sem tudta rendesen, mikor halálát megelőző estén (vagy éjszakán?) titokban utolsó sorait vetette papírra a plébánia könyvébe:

„Isten áldja meg Önöket kedves Barátaim!”

Még annyit tudunk bejegyzésének körülményeiről, hogy – és állítólag – másnap jöttek volna érte érvényt szerezni az ügyében előre megszületett ítéletnek.

* Kubinszki voltaképen egy kortesvezér volt, Pecsovics ellenben egy dunántúli főúrnak a tiszttartója, a kinél a legelső pártértekezletre felgyűlt hívek szíves vendéglátásra találtak

(Részletek a „Keck Dániel, a politikus” c. összeállításból.)