A nagyszékelyi Holzapfelek

A Holczapfel család(ok?) a legelső betelepültekkel érkeztek a községbe. Keck Endre feljegyzései szerint az elsők 1723-ban, Hozapfelnek jegyezve.

A Holzapfel családnevek gyakran – igaz helytelenül - Holczapfel, Holczappfel írásmódban is előfordultak a későbbiekben, főleg magánokiratokban, a Holczapfel változat napjainkig fennmaradt. Amint az a későbbiekből kiderül, több azonos nevű betelepülő család - talán rokonságba is állhattak egymással – is érkezhetett a községbe, mert az 1800-as években 7 Holzapfel nevű családot említettek. Vallásukat tekintve reformátusok voltak, bár az első pontos adat a betelepült baptisták adataiban került elő, mely szerint 1782. április 22-én a 29 éves Jakob Holzapfel házasságot kötött a 19 éves Friederica Fleishc-el, de az nem derült ki, hogy a férj vagy a feleség tartozott az említett gyülekezethez. Egy másik házasságkötési adat az 1800-as évek elejéről már csak reformátusok közötti házasságkötésről tanúskodik: Holzapfel Péter a nagyszékelyi Schott Máriát vette feleségül. Ugyancsak a református gyülekezethez való tartozásukat jelzi, hogy az 1860-as évek közepén. Az 1848-as nagyszékelyi honvédek sorában pedig Holzapfel János neve maradt fenn. Az 1800-as évek közepéig gyakoriak voltak a továbbvándorlások, nagyarányú volt a továbbtelepülés a nagyszékelyiek által is alapított Kötcse településre is, de az áttelepültek között nevüket nem említik, mint ahogy a másik fő cél, Cservenka új lakói között sem szerepeltek.

Időrendben továbbhaladva a Holzapfel névvel az Amerikába kivándorolt /kiutazott személyek között a következőkkel találkozhatunk: (ismertek)

1901.: Holzapfel Johann, 33. é., Holzapfel Péter, 42. é.

1905.: Holzapfel Anna, 14. é., Holzapfel Eliza  4 éves,

1909.: Holzapfel Eliza 25 é., Holzapfel Péter 19 éves, Holzapfel Péter  48 é.

1911.: Holzapfel Fülöpné  37 éves.

Valószínűsíthető, hogy ők mindannyian végleg kinnmaradtak, mert hazatérésükről, vagy hazaküldött pénzösszegeik nyomáról adat nem maradt. Új házakat sem építettek az „amerikás” pénzekből. Holzapfel családok a két világháború között az következő helyrajzi számú lakóépületeket birtokolták, - melyek építései az 1800-as évekre tehető:

Holzapfel Henrik, 29. hrsz. (Ady. u./Kútvölgy)

Holzapfel János, 117. hrsz. (Ady. u./Kútvölgy)

Holzapfel Fülöp, 234. hrsz. (Rákóczi F. u./Magyar u.)

Az egyik legújabb építésű Holzapfel-ház a mai Kossuth L. utca végén – akkor Bikád – található, akkori helyrajzi száma: 348. Egykori tulajdonosa, Holzapfel János bognármester élete tragikusan végződött 1919-ben, vöröskatonák agyonszúrták a háza előtt. Az események részleteiben is ismertek:

1919. május 29-én öt vöröskatona érkezett Pincehely felöl a faluba a tamási vörös zászlóaljtól. Parancsuk volt arra, hogy a községből állatokat foglaljanak le a hadseregük számára. Először sertésekkel próbálkoztak, de nem sok sikerrel, azokat nehéz feladat volt egyben tartani, ezért úgy döntöttek, hogy az akkori Bikádi utca egyik házától egy borjút visznek el. A szállításhoz kocsi és lovak is kellettek, ezért azt is elkötöttek valamelyik portáról.

Vasárnap lévén, a férfiak nem igen voltak a házaknál, az akkori szokásoknak megfelelően a vasárnapi nap nagy részét mindenki a pincéjénél töltötte. Az asszonynép az egy borjú elvesztését még csak tudomásul vette volna, de a kocsi és a lovakat már nem engedték. A riasztásra időközben megérkező férfiak segítségével megpróbálták visszatartani a fegyveres katonákat. A fokozódó lincshangulatot érezhették a katonák is, mindenáron ki akartak törni a gyűrűből, ezért egyikük a tömeg felé szúrt bajonettes puskájával, s halálos sebet ejtett a lovak gazdáján Holzapfel Jánoson. Már mindenképp menekülniük kellett, ezért a kocsival behajottak a tömegbe, a hirtelen elindulástól egyikük leesett, a többieknek sikerült elmenekülni. A feldühödött tömeg csak az időközben odaérkező községi esküdtek közbelépésére fejezte be a katona ütlegelését. Az élő-halott katonát még sikerült bevinni a községházára, de kiérkező rendőri szervek már csak a katona holttestét szállíthatták el. (Egyes források szerint a tamási vörös zászlóalj egyik százada volt, akik a község vezetőinek telefonon való értesítése után érkeztek meg, s nem a portyázó vörösök riasztották a parancsnokságot.) Természetesen azonnal megindult az eset kivizs-gálása, aminek következményeként három községi esküdtet – megválasztott képviselőt, – köztük a bírót is - mint felelősöket a kaposvári katonai ügyészségre idéztek be. Dombóváron kellett átszállni a kaposvári vonatra, miközben várták a csatlakozást, futótűzként terjedt el az állomáson, hogy megbukott a kommunizmus. Erre a hírre úgy döntöttek, hogy visszafordulnak, nem jelentkeznek az ügyészségen. Könnyen elképzelhető, hogy az akkori utolsó órák még nem befolyásolták volna a vörös katonai ügyészség súlyos ítéletét.

(Szabó Gáspár veszprémi kormánybiztos - az ellenforradalmi megmozdulások leverése céljából Tamásiba köldött veszprémi vörösegység parancsnoka -  azonban másképp értékelte a helyzetet: "Ugyanazon a napon, amikor a tamási-i ellenforradalom, kitört, Nagyszékely községben a vörös járőrt ,a lakosság fegyverrel megtámadta; ez, alkalommal a vörösek egy polgárt agyonszúrtak.") ^_[1]

A meglincselt katonáról – az állítólagos elkövetőről - további adatok nem állnak rendelkezésre. Egyik társáról, ki részt vett a rekvirálási kísérletben, többet tudunk: 1920-ban a m. kir. szekszárdi ügyészség  indítványára a bíróság Besenyei Pál fölművest, volt vöröskatonát két évi szabadságvesztésre ítélte.

Az első világháború nagyszékelyi katonái közül Holzapfel Johann és Holzapfel András portréja maradt fenn, közülük az első személye az ér-dekesebb, ő hősi halált halt az orosz fronton, neve mégis hiányzik az 1923-ban felavatott Hősi emlékművön megörökített hősi halottak névsorából, feltételezett alakulata a m. kir. 17. honvéd gyalogezred lehetett. (A cs. és kir.  69. gyalogezred hősi halottai névsorában neve nem szerepel) 

Holzapfel Johann (balról), elesett az I. világháborúban és Holzapfel András

Miért nem szerepel a neve hősi halottak között, már nem tudhatjuk meg. Tény, hogy Nagyszékely község I. világháborús hőseiről készült tablón fényképét láthatjuk, a neve mellett ott áll az elesetteket jelző fekete kereszt. Emléke a templomkertben elhelyezett, s máig fennmaradt emléktáblákon sem található, melyeket a legújabb adatok szerint az 1930-as évek közepén, a „Magyar Hősök Napjá”-n állítottak. (Másutt emlékfákat ültettek, s eléjük kerültek elhelyezésre az emléküket megörökítő táblák.) Talán a hely szűke és a hősi halottak száma indokolta, hogy itt párosával elhelyezett oszlopokra kerültek fel a táblák.

A második világháború áldozatai emléktábláján sem találjuk nevüket, de az sem kizárható, hogy a közel 200 nagyszékelyi áldozat között – pontos számadat nem ismert – mint mindegyik nagyszékelyi család, ők is hozzátartozókat veszíthettek el.

A nagyszékelyi temetőben még igen jó állapotban látható Holzapfel Andreas és felesége síremléke. Róla annyit sikerült kideríteni, hogy a Kútvölgyben lakott, nem messze későbbi felesége szülő házától.

Holzapfel Andreas (Nagyszékely, 1863. – Nagyszékely, 1938. április 01.) és felesége, sz.: Nágel Netta (Nagyszékely, 1869. – Nagyszékely, 1935. május 16.) sírköve a temetőben.

A Magyar Távirati Iroda 1947. március 28-án egy tragikus nagyszékelyi halálesetről adott híradást: Holzapfel Jánost (Nagyszékely, 1877. – Nagyszékely, 1947. március) meggyilkolták. A hivatalos közlemény így hangzott:

 „Gyilkosság félreértésből.(sic!)

A 19 éves H. Ferenc vasvillával agyonütötte a 70 éves Holzapfel Jánost. H. az éjszakai órákban gyanús neszt hallott az udvaron, magához vette a vasvillát és kiment az udvarra. A sötétben  mozgó alakra rákiáltott, de az karóval fejbe ütötte. Erre H. a vasvillával négyszer visszasújtott. Később derült ki, hogy Holczapfel gyengeelméjű volt és éjszaka gyakran elcsavargott hazulról, H.-t az ügyészség letartóztatta.”

Az eset körülményeihez tartozik még, hogy akkoriban igen szabadon szaladgáltak az indulatok Nagyszékely utcáin, többször kellett temetni vétlen áldozatokat, már az is elég volt, ha valaki a saját kerítésére támaszkodott. Politikai megfontolásból a későbbiekben sem változott az eset hivatalos megítélése, de a községben egészen másképp beszéltek az esetről, gyilkosságot emlegettek: az alacsonytermetű idős Holzapfelre egy szóváltást követően támadt rá gyilkosa.  A bíróság H.-nak adott igazat … 

A ház még mai is áll, amelynek kertjében a gyilkosság történt

Néhány hónappal később az első kitelepítési listában bukkan fel a Holzapfel név: Holzapfel Jánosnét és 5 családtagját 1947. szeptember 13-án kitelepítették a községből.

Az utolsó adat a nagyszékelyi Holzapfelekről, hogy 230 évvel a betelepülésük után véget ért történetük a községben.

Források:
Reinhardt Henrik (Nagyszékely, Ady E. u.) visszaemlékezése Ellis Island adatbázis a kitelepülőkről
Nagyszékely a II. Katonai felmérés 1829-ben készült térképén
Reinhardt Henrik és Prescher János összeírása a nagyszékelyi családok 1944. évi lakhelyeiről. Kézirat. München, 1970.

[1] Dr. Szabó László: A bolsevizmus Magyarországon a proletárdiktatúra okirataiból. Bp.,1919. 196. o.